Cádiz [antikvár]

Kiadói védőborítója enyhén kopottas, lapélei kissé sárgultak.
Az 1810-es esztendő Spanyolország XIX. századi történelmének egyik kiemelkedően fontos és kétségtelenül a legválságosabb pillanata: Napóleon hódító csapatai szinte az egész országot megszállva tartják, csupán Cádiz és közvetlen környéke tartja még magát; a trónon a franciák fogságában levő VII. Ferdinánd helyett Napóleon testvére, József ül. Ebben a szorongatott helyzetben ül össze Cádizban az Alkotmányozó Nemzetgyűlés, hogy új, demokratikus alkotmányt adjon az országnak. Spanyolország szinte minden szellemi és erkölcsi ereje ebben a városban összpontosul, itt csapnak össze - egy puskalövésnyire az ostromló franciáktól - a korabeli spanyol társadalom egymással farkasszemet néző, évszázados birkózásra gyürkőző erői: a király nélküli parlament előkészületeit gúnyos hitetlenséggel szemlélő feudális arisztokrácia és az az új, polgári demokratikus reformnemzedék, amely tudni sem akar a francia bábkirályról, de VII. Ferdinánd despotizmusával is torkig van. Pérez Galdós regénye ezt a hősies és fonák történelmi pillanatot ragadja meg. A színesen ábrázolt történelmi háttér árnyékában pedig bonyolult szerelmi história játszódik: Gabriel Araceli, a cádizi helyőrség fiatal tisztje, aki egy zsarnoki arisztokrata matróna klastromszerű házában fogva tartott, különös sorsú leányba szerelmes, félelmetes vetélytársra talál lord Gray-ben, egy sok tekintetben Byronra emlékeztető, a spleen elől a forrongó Spanyolországba menekült angol különcben. A rengeteg bonyodalommal, félreértésekkel, lányszöktetéssel, párbajokkal tarkított kalandos történet során kápráztató tarkasággal elevenednek meg a korabeli társasági és politikai élet ismert és kevésbé ismert figurái, különös és kevésbé különös szokásai, fontos és kevésbé fontos eseményei, az egész szívdobogtató, de kacagtató pózoktól sem mentes kor színes, mozgalmas tablója.