Cédulák [antikvár]

új műfaj született: a cédularegény E könyv címlapján látható fotón, ha távolról nézzük, akkor csak egy egyszerű szürke kavics-, illetve kőrakást látunk, de ha közel hajolunk hozzá, egészen más világot fedezünk föl. Meglátjuk a kövek egyediségét: a napsugarat visszaverő, életörömet sugárzó kerekdedet, a fényesre csiszolódott ragyogót vagy a hűvös opálkéket, a kettétört vagy letört érdes kődarabot, a borostyánindák alá elrejtőző aprókat. Ilyenek e könyvbe gyűjtött cédulák is: mind egyedi írások, naplófeljegyzések, a napok hordalékai, amelyek egy erős alapon nyugszanak (mint ahogy a kavicsokat egy kőtömb tartja meg), ez a fundamentum pedig nem más, mint az író hite: „Hiszed, tagadod -Isten szent lelke uralja világunk". Tráser László céduláinak folyama elárasztja az olvasót, de a szó jó értelmében, nem érezzük tehernek, sőt kedvünkre lubickolhatunk e szövegáradatban, ugyanis nem kötelez bennünket arra, hogy folyamatában olvassuk, bárhol felütjük a könyvet, egy-egy cédula önmagában megállja a helyét. Ugyanakkor a cédulamozaikok összessége puzzle-ként, mint amikor a kirakós játék összeáll, elénk tár egy életutat, egy nagy műveltségű, istenhívő alkotóember töprengéseit az élet és a világ dolgairól. A magyar irodalomban született már szótárregény (Temesi Ferenc), s most egy új műfaj, a cédulákból szövődő regény kel életre. Ezek a cédulák néha évezredeket járnak be az emberiség múltjában kutakodva azzal a céllal, hogy a ma emberének nyújtsanak gondolatébresztőt, adjanak útravalót. A szerző mintha egy virtuális enciklopédiából cédulázná ki a legfontosabbakat. Legtöbbször a magyarság történelme, identitástudata, sorskérdései izgatják, de minden kérdéséből kiviláglik emberiessége, elkötelezettsége nemzete, az örök emberi értékek, a szerelem, a hűség, a szeretet iránt. Leggyakrabban a hétköznapi ember szemszögéből láttatja a valóságot. „- az iljú hölgy, de ma már ez olyan fura csengésű minősítés, szóval a Skóciában pincérnőként, pultosként dolgozó fiatal nő (állítólag tanul is ott valami esti iskolán ökonómiát) gyakran jár haza, de töri a magyart, időnként angolra vált, mint mondja, ha nem figyel Érettségi után ment ki, még nincs 25 éves. Lehet, rendkívüli nyelvérzéke miatt keveri anyanyelvét az angollal, annyira azonosult választott országa idegen nyelvével, ahol ő külföldi, itthon meg majd az lesz "