Cézár [antikvár]

Rettenetes magány. Reménytelen keresés. Dáriusz lényének fölidézése. Éles fájdalom. Félelemmel és kétellyel mételyezett visszaemlékezés a Semmiben csavargó Memoria Mundiána szakadatlan hömpölygésében. Úttalan út. Gyötrődéssel kövezett. OTT, a létezők körében még a dolor makszimuszt is elviselhetővé enyhíti a megszokás. Ahogy múlik az idő, minden dolog meghalványul és végleg elenyész, állította haverjának Dante, s éljenzésükre meghajtotta babérkoszorús fejét. De ITT nem!, veti közbe Rénaub, a Rila hegyen gömbölygő kultikus sziklaalakzatok faragója a kései kőkorban, ha bármit vájsz egy kőbe, az a kő már nem a régi, mert üzenetet hordoz, amit pár ezer év múltán senki sem ért, de ITT semmiféle fájdalom sem vénülhet ki az Időből, mert ITT nincs idő…