Christina [antikvár]

Részlet a könyvből: A dühös, fenyegető szél bekergette őket a váróterembe. Christina egy pillanatra visszadöbbent, amint meglátta a terem barátságtalan, csunya sivárságát. Joe megcsókolta. - Ne félj, szívem. Senki sem lát. És ha lát, az sem baj. Hiszen már férj és feleség vagyunk. Erősen magához szorította, Christina érezte Joe órájának kemény körét és szívének erős, mély ütését. A szél szoknyáját cibálta. Leültek a padra és egy hirdetésre bámultak, egy lányra világos fürdőruhában. Jóformán meztelen volt és olyan barna, mint egy hindu. Mindketten úgy bámultak, mint a gyermekek. Egy halom vizesnek látszó szén fölött morcos kis láng haldokolt. Elszakított ujságpapír a kandalóban. Egy vonat fütyült. - Vajjon nem lesz baj a poggyásszal? - Persze hogy nem. A hordárt úgyszólván gyerekkorom óta ismerem. Fázol, drágám? Gyere közelebb. Oldalához szorította Christinát. Nagy keze az asszony mellét takarta. Megcsókolta hátul a nyakát.