Cigányok [antikvár]

Részlet: Kegyetlen tél van. A fagytól megroppantak a parti fák és a hasadozó Tisza jege úgy peng, mint a cimbalom húrja. A jegenyék mégis kevélyek, mint megannyi mesebeli királyok, a füzek alázatosak, akár a koldusok. Az egyik szakállas fűz odvas derekát egy fejércseléd éppen most tárta föl mérges szekercéjével. Garabolyát odaszorítja combjával a nyílás alá, hogy az odvas fa hulladékát belesöpörje. Vigyázkodva csinálja; hallotta már, hogy a vastag fák odvában kígyók szoktak tanyázni. Valahonnét kútgémnyikorgás hallatszik. A fejércseléd riadtan fölveti a fejét és leereszti a garabolyt. Figyel a Bukrospart felé. Sebtében ernyőt csinál két tenyeréből, előbbre lép felemás csizmájában és úgy kémleli a tájat. A kútgém ismét nyikorog. Harmadszor is. Az asszony hirtelen kigombolja foltos bekecsét és a szekerce nyelét beszúrja szoknyája korcába, majd ösztönösen fölkapja garabolyát és leiszkol a jégre. Irongálva halad a hajlat felé, mint egy gyermek. A hajlatnál fölóvakodik a partra. Egy odvas faderékból félig telt zsákot cibál elő. Kioldja a zsák száját és a garabolyt fástól együtt belegyömöcköli. Kapkodva kétfelé választja a zsák tartalmát. Átalvetőt csinál. Fölbillenti a vállára, aztán nekivág a Bukrospart felé. Jó órába kerül, mire haza vánszorog. Benyit a kicsi tanyába. A zsákot leereszti a konyhában, a füstös alá. Aztán föltárja a házajtót. Csak egy árva vacok áll a kuckó szájában; a ház közepén meg egy nyagda asztal terpeszkedik. Az ajtó megett egészen föl, a végső ablakig az ülős ludak ülnek tojásaikon. Három szál széldeszka fut végig a fészkek előtt; a belső oldalon mélyen lerágták a ludak a meszet a falról. A vacok alatt álmos kotlók krikognak.