Circe [antikvár]

Részlet a könyvből: "I Hajnal Boribori. Boribori. Boribori. Ahogy ment reggel az úton, ezt motyogta magában. Boribori, boribori, boribori, boribori... Bori, kérlek. Bori, gyere. Bori. Bori, kérlek, Bori, Bori. Bori, gyere. Bori. Mint egy kotló madár, úgy ülte még a lelkét ez a néhány szó. 1. dal Én Borim, a keserűség Kotló varjú lelkemen, Bár emléked gyönyörűség, Lágy és omló, mint selyem, De sanyarú, mint a szőlő, Álmot űző, lelket őrlő, Mint a róka étvágya, Mint egy apáca ágya. - Bori, két percre kérlek. - Gyorsan, nem érek rá. - Tényleg két perc. - ? - Én... valószínűleg most jöttem be utoljára. Jövőre nem hiszem. Ha a többiekkel próbálunk, nem benn próbálunk. Úgyhogy elköszönök. Ezt... neked adom. Egyszer majd olvasd el. Ez lesz a legsz**abb nap. A kilátások elég rémesek. Meleg van és nagyon fülledt levegő. Reggel a távolsági buszon Zsuzsi találkozott Borival, és megpróbálta rábeszélni, hogy ő is vegyen részt az amatőr színielőadáson. A dolognak nem csekély a tétje, mert fiúkat egyáltalán nem lehet beszervezni, ezért legalább egy durva hangú lányt muszáj."