Claudius, az Isten [antikvár]

Részlet a könyvből: Két év telt el mióta befejeztem hosszú beszámolómat arról, hogy én Tiberius Claudius Drusus Nero Germanicus, a nyomorék, a dadogó, a család bolondja, akit becsvágyó és véreslelkű rokonai közül egyik sem tartott érdemesnek arra, hogy kivégzésével bajlódjék, megmérgezze, öngyilkosságra kényszerítse, elhagyatott szigetre száműzze, vagy halálra éheztesse, - ugyanis így tették el sorra láb alól egymást, - miképpen éltem egytől-egyig túl őket, még őrült unokaöcsémet, Gaius Caligulát is és egy napon a palotaőrség őrmesterei és tizedesei váratlanul császárrá kiáltották ki.