Clochemerle-fürdő [antikvár]

Kiadói borító szakadozott.
Tizenöt évvel a clochemerle-i vizelde körüli, országra szóló botrányok elcsendesülése után - melyet az olvasóközönség a Botrány Clochemerle-ben című nagysikerű könyvből és filmből ismerhetett meg - újabb nevezetes esemény hozza lázba a kisváros békés szőlősgazdáit: a város határában bővizű melegforrás tör fel. Két táborra szakad a lakosság: a borpártiak - élén Mouraille-jal, a városka öreg orvosával - amellett kardoskodnak, hogy a lehető legrövidebb idő alatt meg kell szabadítani a várost a víztől, ami mosakodáson és főzésen kívül úgysem jó semmire. A vízpártiak ellenben - élén Clochemerle új orvosával, a fiatal, érvényesülni vágyó Léo Suffockkal, nagy tervei vannak a meleg vízzel: egy virágzó, pezsgő életű gyógyfürdőhely lehetőségét látják a forrásban. A nagy tervhez persze előbb meg kell nyerni egy csomó befolyásos embert: elsősorban a város volt polgármesterét, a vizelde alapítóját, aki közben miniszter lett, majd egy Amerikából hazavándorolt clochemerle-i milliomost, mert hiszen a fürdőhely felépítéséhez pénz kell. És megindul a harc, az intrika mind a politikai, mind a szerelmi élet szövevényes területén. A terv valóra váltásához szükség van a kormány jóindulatára, az Orvostudományi Akadémia jóváhagyására, a professzorok megnyerésére, továbbá a járás nevsebb orvosainak segítségére is, akiket meg kell vesztegetni, hogy szükségesnek tartsák a gyógyvizet a betegeik gyógyulásához. A nagy harc a vízpártiak elsöprő győzelmével végződik. Igaz: a jövendőbeli fürdőorvosok a jövedelmező pacientúra, a nagy kereslet reményében elismerik és fennen hangoztatják, hogy a gyógyítás elengedhetetlen kelléke a gyógyvíz mellett természetesen a finom clochemerle-i borocska. S végül a sok mulatságosnál mulatságosabb bonyodalom után a gyógyfürdő megkezdi működését... Az író bővérű humorral figurázza ki a kétkulacsos politikusokat, a lepénzelhető orvosokat. Rendkívül szórakoztató, színvonalasan mulatságos könyv, tele sziporkázó ötlettel, Boccacciót, Rabelais-t idéző pajzán, ízes humorral. És írója méltán hirdetheti kedvenc városáról: Ehelyt Bacchus, Epikurosz Gyógyírt talál minden kórhoz.