Cogito [antikvár]

A híres descartes-i aforizma (Cogito ergo sum - Gondolkozom, tehát vagyok) sajátos módon fogalmazza meg az emberi létezés lényegét. A későbbi korok emberei is magukénak érzik ezt a gondolatot, hiszen aligha van létezésünknek örömtelibb, diadalmasabb bizonyítéka ennél. Eszmélésünk, rádöbbenésünk a világra és önmagunkra vívódásaink kezdetét jelzi, de ez adja létezésünk tudatos örömét is. Descartes gondolata Galgóczi Erzsébet számára írói programot is jelent; az írónő minden írásával gondolkozásra buzdít, minden sorával gondolkozásra kényszerít. Kötetünk az írónő fiatalokról szóló elbeszéléseit tartalmazza. Történeteket fiatalemberekről, fiúkról és lányokról, akik megszenvedtek a felnőtté válásért, önállóságukért, saját igazukért. Akik benne élnek a mindenkori történelemben, de nemcsak tanúi, hanem tevékeny résztvevői is a mindennapok forradalmának. A drámai izzású történetek katarzis élményével ajándékozzák meg az olvasót.