Conan kapitány [antikvár]

Részlet: "Mégis csak az az igazi, mikor az ember kényére kinyújtózkodhatik... Mozdulni persze nem lehet. Takarókba bugyolálva, öt pár harisnyában, a bakanccsal a derekam alatt, hogy a kellő pillanatban kéznél legyen - így fekszem. De legalább fekszem. Olvasok. Minden tizedik oldal után kiszakítom a könyvből az elolvasott tíz oldalt, összecsavarom és meggyújtom. a papírmáglya pár pillanatra olyan elviselhetetlen hőséget áraszt, mint a kemence lángja, aztán elhamvad. Ez segít át a következő tíz oldalon."