Coornvelt Erzsébet házassága [antikvár]

Részlet a könyvből: "A nagy indiai személyszállító gőzösnek menetrend szerint napnyugta előtt kellett volna befutnia Génua kikötőjébe. Azonban váratlanul, három mérföldnyire a parttól, szemben a várossal és a szürkéskék hegyekkel, horgonyt vetett. A forró déli nap hevében vörösen izzott a tenger, lángoltak a hajó kis, kerek ablakszemei és aranyszárnyú sirályok vijjogó serege rajzott a part felől. Amikor a motor nyugodt, egyenletes, már oly ismerős dübörgése és dohogása elhalt, a csend váratlan volt és félelmetes. Az első osztály fényűző éttermében éppen búcsúzkodtak az utasok. A beszélgetés elnémult, csak a ventillátor zümmögött tovább egykedvűen és a boyok folytatták a tálalónál csörömpölésüket késekkel, villákkal, poharakkal. Az imént még mosolygó arcokon csodálkozás, rémület, bosszúság. A fiatal tisztet csak akkor vették észre, amikor a terem közepén állt és beszélni kezdett. Bejelentette, hogy az olasz kormány parancsa értelmében a hajónak reggel előtt nem szabad befutnia Génua kikötőjébe. Hogy miért, azt csak a jó Isten tudja. De miután a hajóút mindeddig igazán kellemes és zavartalan volt, ez a félnapi késedelem számításba sem ön."