Costa Negra [antikvár]

A hőmérő már egy hete majdnem mindig + 40 fok Celsiust mutatott. Newyork olyan volt, mint az izzó kályha, s a kinek a fővárosban kellett maradnia, tompa agygyal és bágyadtan vánszorgott az utak árnyékos oldalán; volt, a ki egyáltalában éjjel-nappal otthon maradt az ágyban, lakásában, melynek ablakai tárva-nyitva állottak, hogy egy kis szél támadjon. A legkisebb mozdulat megizzasztotta a testet, csak ugy tapadt hozzá a ruha. A város egy éjszaka után, a melyben a higanyoszlop konokul a + 36 fokon maradt, megszokott munkakedve nélkül ébredt. A mit okvetlenül el kellett végezni, azt egykedvűen elintézték. A városi vasút és a villamos megállóhelyein sehol sem volt a különben el nem kerülhető tolongás; a gyalogjárók ugy csoszogtak, hogy az ember akaratlanul halottas menetre gondolt. Minden arczon ugyanaz a fáradt, kínzott kifejezés volt, az álmatlan éj következménye. Csak hébe-hóba suhant egy gyenge szellő végig az utakon, forró és intő jele annak, hogy lehet még rosszabbul is.