Crainquebille és más történetek [antikvár]

Részlet a kötetből: "Az igazságszolgáltatás egyetemes méltósága honol minden ítéletben, melyet a bíró a népfelség nevében hirdet. Crainquebille Jeromos, mozgóárus, akkor ismerkedett meg a törvény magasztosságával, midőn a közrend őrének szidalmazásáért büntető törvényszék elé állították. Díszes és komor teremben foglalt helyet a vádlottak padján; előtte a bírák, az Írnokok, a taláros ügyvédek, a nyakláncos törvényszéki altiszt, a csendőrök és egy korlát mögött a hallgatóság. Őt magát egy dobogóra ültették, mintha a vádlott is valami baljós méltóságra emelkednék azáltal, hogy a törvény letéteményeseinek színe elé járul. A terem mélyén, a két ülnök között, Bourriche elnök úr trónol. Az Akadémia" pálmája ott virít a mellén. A törvény csarnoka fölé a köztársaság szobra és egy keresztre feszített Krisztus magasodik; ilykép minden isteni és emberi törvény ott lebeg Crainquebille feje felett. Ez érthető szorongással tölti el. Minthogy csöppet sem bölcselő elme, nem vetette fel magában a kérdést, mit jelképez e szobor és e feszület s nem vizsgálta, vájjon Jézus és Máriáimé megférnek-e egymással az Igazságügyi Palotában. Pedig érdemes lett volna rajta eltűnődnie, mert elvégre a pápai dogma és a kánonjog nem egy ponton ellenkezik a Köztársaság Alkotmányával és a Büntető Törvénykönyvvel. A Dekretáliákat, ez köztudomású, vissza nem vonták. Krisztus Egyháza, ma is, mint valaha, azt tanítja; hogy csak az a hatalom törvényes, melyet ő iktatott méltóságába."