Cruore dives [antikvár]

- Kérem a kisasszonyt, csak úgy címezze, ahogyan mondtam, »Tisztelt Somodi Mihálynak tisztelettel a szikszói pusztára« - nehogy eltévelyedjen mint a múltkori levelem. És ne tessék elfelejteni kívül is ráirni, hogy tisztelem. A megszólított türelmesen hallgatta végig a farácscsal elkerített hivatal-szobában ácsorgók sokféle kívánságait s bágyadt fényű szemeit csak akkor emelte fel, mikor egy-egy levél teljesen felszerelve hullott kezéből az íróasztala mellett levő kosárba. - Adjon már egy stömpöjt! - nyugtalankodott egy kis legény, a farácsba kapaszkodva. Alig látszott ki mögüle, éppen úgy, mint a kis leány, a ki keszkenőjéből szedte elő a beléje kötött levelet s szótlanul dugta be a résen kis kezével együtt, amely a tavaszi széltől kékké volt kifújva.