Csak a derű! [antikvár]

BEVEZETÉS Sok magyarázat és magyarázkodás nem kell arra vonatkozóan, hogy mit tart az olvasó a kezében. Mindenesetre a dolog fejlődéstörténete a következő. Szerintem minden orvosnak (mert most maradjunk csak belterjesen őnáluk), a tanulmányi ideje és gyakorlata alatt akadt számos érdekes története, de nem biztos, hogy érdemesnek tartotta megjegyezni, és főleg továbbadni ezeket. Magam is csak a fejemben őrizgettem a csattanós sztorikat, bár a baráti beszélgetéseknél elő-elő kerültek és szerintem ez tette lehetővé konzerválásukat. Mostanában aztán, amikor egy-egy történet eszembe Jutott, egy pár kulcsszóval gyorsan feljegyeztem őket és hazaérve mindegyiket teljességében begépeltem a számítógépbe. Persze a lejegyzett anekdotikus történetek még sokszor Javításokon is átestek. Nem tagadom, hogy a szándék, a csokorba gyűjtés és a leközlés volt, aminek a leírás csupán az eszköze. A kis kötet tartalmának másik részét, már leközölt írások teszik ki. Ezek túlnyomó része úgy keletkezett, hogy a MediArt negyedévi példányai számára, erőteljes unszolásnak vetettem alá sok kedves barátot, kollégát, - hogy ilyen Jellegű történeteiket leközlés céljából írják le. Bizonyára az olvasók közül már alig van, aki emlékezik az eredeti írásokra és így - a szerzők szíves beleegyezésével újra közlésre kerülnek. Továbbá van néhány történet, melyek most látnak először nyomdafestéket. A történetek, anekdoták általános jellemzője, hogy a fordulatok már mással is megtörténhettek. De „egy csecsemőnek minden vicc új" alapon érdemes közzétenni őket. Vonatkozik ez arra a néhány írásra is, amelyeket - az anyag gazdagítása céljából - más kötetekből vettem kölcsön. Kis „melléktermékként" a történetek kapcsán orvostörténeti, kulturális információk is közlésre kerülnek-ami soha nem ártalmas. És csak természetes, hogy a történetek nagyobbik része nem csak derűt tud nyújtani, hanem tanulságot is. Azt hiszem az bocsánatos bűn, hogy ráhazudtolva a kötet címére, néhány esetben nem orvosi sztorik is megjelennek az oldalakon. Önfeledt Jó szórakozást, sokszori belelapozást kívánok - hiszen nem titkoltan ez a könyvecske kiadásának célja. GömörBéla