Csak egy bokor muskátli [antikvár]

Részlet a könyvből: UGY GONDOLOM, tíz perc alatt az állomásra érünk - jegyezte meg Márky Zetta, mialatt egy álmából ébredező macska puhaságával kinyújtózkodott. - Oh dehogy! Fél óra múlva se; - felelt útitársa, Lobányi Árpád. - Pedig nem bánnám már, ha ott volnánk - sóhajtott a szép asszony és a tükör előtti ülésre térdelt, hogy kényelmesebben igazítsa rendbe nagy csipkefátyolát. - Köszönöm a bókot! - nevetett Lobányi. - Talán maga olyan nagyon örülne, ha még két napig tartana ez az utazás, mi? - vetette oda Zetta s hangja sziszegősen hangzott a szájában tartott kalaptűk miatt. Lobányi türelmetlenül vont vállat és kinézett az ablakon. Pedig különös! Tulajdonképen Zettának van igaza! ötlött az eszébe... De ugyan kivel ne lenne unalmas negyvennyolc órát egy huzamban ülni s még hozzá egy vasúti kocsiban ?... - Sose búsuljon, Zetta - szólt oda könnyedén, (talán a saját maga vigasztalására is). - Holnap ilyenkor majd annál jobban mulatunk.