Csak szerelem? [antikvár]

Meghalt csodaszép szeretője, akit imádott. Szülei, hogy megvigasztalják, feleséget kerestek számára. Ez olyan, mintha valakit, akinek le kellett vágni az egyik lábát, azzal igyekeznének felvidítani, hogy a másikat is amputálják. De ő nem akarta megkeseríteni apja és anyja késő öregségét és ezért elvben nem ellenkezett. Csupán fenntartotta magának a jogot, hogy esetenként utasítsa vissza az egyes menyasszony jelölteket. Apja - afféle régi gondolkozású ember - azzal biztatta, hogy az igazi boldogság a házasságban van (a mások házasságában, tette hozzá) és felsorolta mindazokat a magas morális okokat, amelyek kötelességévé teszik, hogy családot alapítson és átplántálja életét, mert hiszen mi valamennyien végtelen hosszú lánc szemei vagyunk csupán és nincs jogunk kivonni magunkat a szaporodás törvénye alól. Az életet azért adták nekünk, hogy mi azt tovább ajándékozzuk.