Családi ház [antikvár]

Részlet a könyvből: Zsófia behúzódott a kocsi homályába. A lassan alászálló alkonyat szürke fátylait hirtelen széttépte az utcán kigyulladó ívlámpa fehér ragyogása. A ház sárga falán végigsöpört a fény. Anna lépett ki a kapun. Futó pillantása a sarkon álló autót érte. Mintha bólintott volna az úrnője felé, amikor szélesretárta a kaput. Zsófia előrehajolt. Mereven figyelt. A lélekzetét is visszafojtotta és érezte, hogy forróság önti el az arcát. A kapu tág torkán ebben a percben suhant ki a vörös sportkocsi. Zsófia a soffőrhöz hajolt. - Utána - súgta rekedten. - De óvatosan ! - tette még hozzá és újból érezte, hogy az izgalom és a szégyenkezés láza száguld át a testén. Visszadőlt az ülésre. - Ostobaság - mormolta maga elé. - Ostobaság ! És mégis... A vörös autó könnyedén kígyózott villamosok, autóbuszok, lassan gördülő lovaskocsik között és Zsófia éppen arra gondolt, hogy ez az út megint csak kudarcba fullad, amikor a Ferenc József-hídnál tilost jelzett a rendőr és a vörös autó megtorpant. A taxi utólérte és szorosan a nyomába szegődött. Zsófia pillantása mohón tapadt neki a körutak forgatagában előttük suhanó fényestestű kocsinak. Nekifeszült a ragyogó tetejének, csillogó sárhányóinak, a fehér rendszámtáblájának. A tekintetén át szívta magába az annyira jólismert képet és az autó fordulása közben az ablak mögül felködlő szőkefürtös fejet és a kormánykerékre nehezedő fehérkesztyűs kezeket.