Császár csatornája [antikvár]

Részlet a könyvből: Az eszéki gyorskocsi a délutáni órákban már közeljárt Bécshez. Wimpassingban váltottak utoljára lovat, négy mérföldnyire a császárvárostól. Az egyenetlen macskakövek eltűntek és széles kockalapok tették járhatóbbá az utat. Nyugtalanító zsibongás ült a tájon, ott kezdődött valahol Grosshöfflein mögött, alighogy elhagyták a Lajtát. A hegyek félkaréja közelebb jött, a fák mintha megnőttek volna: óriásplatánokat és szilfákat varázsolt az út mellé egy hirtelen forduló. Szekereik és gyalogosok egyre nagyobb számban húzódtak félre az úton a posztillon kürtszavára, hogy helyet adjanak a négylovas, pompás fogatnak. A falvak lakói és az országút vándorai vágyódó vagy gyűlölködő tekintettel pillantottak fel a császári postakocsira, amelyről mindenki tudta, hogy hétfőn érkezik keletről. A távolság irigylése izzott a delizsánsz felé. Kétszázhatvankét mérföld az út Bécstől Konstantinápolyig, ahová Eszéken vagy Budán át lehet jutni, távoli tartományokon és országokon keresztül. Nyugtalan lett egyszerre a táj, még nyugtalanabb az utas lelke...