Csatangolás mindenfelé [antikvár]

JÁSZI ARADON Budapest, 1920 május 1. 1918 november 13-ik és 14-ik napján lentjártam Aradon Jászi Oszkár dr. nemzetiségi miniszterrel, mint a Budapesti Hírlap kiküldött munkatársa. Minket, újságírókat természetesen nem bocsátottak be a tárgyaló-terembe, pedig bebocsáthattak volna minden aggodalom nélkül, hiszen úgyis csak azt Írhattuk meg, amit körülbelül reánkparancsoltak. Az alábbiakban részletesen elmondom ezúttal mindazt, amit akkor láttam és hallottam. Elmondok pedig mindent lehető emberi tárgyilagossággal. Budapestről november 12-ikén indultunk el három kocsiból álló vonaton. A harmadik kocsiban egy géppuskás-osztag helyezkedett el, mert abban az időben divat volt, hogy a nyilt pályán sortűzzel fogadták a vonatot. Már Pesten csatlakozott hozzánk Erdélyi János dr., az erdélyi románok budapesti megbízottja. Mindenekelőtt kijelentette előttünk, hogy születési-neve Argyelán volt, de a magyarok meghamisították a keresztlevelét is, majd kiabálni kezdett, hogy egész Erdélyben magyar szabadcsapatok égetnek-gyilkolnak s amikor mi megkockáztattuk az ellenvetést, hogy tudomásunk szerint éppen a magyar udvarházak állnak keserű védekező-harcban a föltámadt oláh bandákkal. Erdélyi János hirtelen behúzta a nyakát s elhallgatott. Erdélyinek különben is szokása volt, hogy mindig másról beszélt, mint ama Bodóné nevű asszonyság. Így például első nap reggel az a hir futott szét Aradon, hogy Foch tábornagyot meggyilkolták.