Csavargó élet [antikvár]

ELOSZO Negyvenéves koromig a szabadságom megőrzése, a sport, a szerelem és a szórakozás utáni vágy volt az életem mozgatórugója. Bár a mai napig mindhárom kisebb-nagyobb jelentőséggel bír, és a szerelem ma is óriási helyet foglal el a lelkem tárházában, megtanultam más fontos dolgokat is észrevenni, és nyitottabbá válni mások és a világ dolgai iránt. Volt időszaka létezésemnek, amikor olyan emberekkel vettem körül magam, akik számára a becsület kiüresedett szó volt csupán, és mint ahogy a környezete nagy befolyással bír az ember személyiségére, én is észrevétlenül már-már magamévá tettem az élethez való ilyetén hozzáállást. Aztán, minthogy mindig minden változik, először döcögősen, majd egyre gyorsabban alakult át az életem, az életfelfogásom. Köszönhetően a rossz barátoknak és a majomszeretetüknek, és még inkább a jó barátoknak és az igaz szeretetnek. A balesetem után - hála az engem körülvevő és sikereimben osztozó „jó" cimboráknak, a mellettem kudarcaimban is kitartó, segítőkész, igaz (!) barátoknak és az álmomat őrző