Bővebb ismertető
Szomory olvasói két táborra oszlanak. Az egyik tábor igen nagy és erős. Ez azt mondja, hogy Szomory Dezsőt ki kellene irtani a magyar irodalomból s ha csak egy-egy foszlányát hallja is az ő melódiáinak, polifóniáinak és fokozásainak, idegen nyugtalanság, düh, rideg ellenállás hatalmasodik el rajta. Meg kell értenünk őket. Elvégre igazuk van, amikor minden vércseppjeikkel tiltakoznak Szomory merényletei, fintorai, ágálásai, barokkoskodásai, bukfencei és ripacskodásai ellen, amikor fellázadnak a magyar nyelv szelleme s legbensőbb belseje ellen elkövetett gyilkosságain. Ezért tegyük át Szhomory munkálkodásának területét, mondjuk a francia irodalomba. Vajjon a gall lelkek elviselnék-e szó nélkül, hogy keresztülgázoljon a francia nyelven. Mert náluk nem is író, akinek nincs a kisujjában ennek a nyelvnek minden fordulata, árnyalata.
Szomory se nézze le azokat, akik belebetegedtek az ő stílusába. Bocsássa meg ezt nekik. A nyelv elvégre nem valami ruha vagy vértezet, amelyet éppúgy le lehet dobni, mint akár változtatni. A nyelvben egy név százezeréves gondolkodásmódja, világszemlélete fejeződik ki s nemcsak a nyelv eredménye egy bizonyosfajta gondolkozásmódnak és ösztönéletnek, hanem fordítva is: a nyelv befolyásolja a gondolkozásmódot s ösztönéletet.