Csendes válságok [antikvár]

Részlet a könyvből: Friss reggelidőben érkeztek és becsöngettek a szunnyadó házba. A legelső hajó hozta őket, mikor a folyóparti gyárak áttetsző, búgó tülökszava végigrezgett a Dunán és vizszagu, nagy garabonciás szellők nekilódulva átcsatangolták a homályos utcákat. A két fiu ma látta a hajnalt belepiroslani a viz hideg acéllapjába; szigetek halványan rügyező fáit látták, terhes, szaladó uszályhajókat és lenge ladikokat, pihenve a fölengedt, tavaszi vizén. A sima, fiatal arcuk átszinesedett, amikor felhágtak a kis nyaralóváros hegyisikátorán és lihegve, fújva álltak a zöldrácsos utcaajtó előtt. A kiskerten át jött Rézi; - jóindulatu, nyugodt családi házak e halk és derüs Rézije. A kulcs megzörrent a kezében és szólt ragaszkodó, csendes örömmel: - Lám, a pesti úrfiak! Ugy tett, mintha ismerné a másikat, a vendéget is, akinek az érkezéséről úgyis tudott. Körülrepeste őket, az ujja hegyét remegve és futtában végighúzta a fiatal gazda vállán, előrement, majd visszafordult...