Csengetnek [antikvár]

Csengetnek... Az ajtómon megszólal a csengő. Valaki belép... Most látom először. Valószínűleg Dr. X. Y. küldte. Jó napot kívánok! Ez és ez vagyok! Örvendek, már vártam ... Kezdődik a vizsgálat. Aggódást és félelmet olvasok ki a páciens szeméből. Mit mondjak? Milyen sors vár rá? Vajjon lesz-e elég ereje megmondani otthon az asszonynak és a gyerekeknek, hogy talán? ... Valóban akar élni? Eddig nem igen törődött önmagával! Nem sok jó vár rá. Lehangoltnak látszik, nyilván sokat szomorkodott a betegsége miatt. Jobb ha el sem mondom neki az eredményt, hanem elküldöm a jelentést a háziorvosának. Jobban ismeri, mint én... ő talán közölheti vele az igazságot... Milyen gyakran fordul elő ilyesmi! Túlságosan gyakran. Csengetnek és valaki belép. Nem ismerjük a látogatót. Páciens, mint a többi. Gyógyulást keres. Lehetséges, hogy már az orvosának a jelentéséből megtudjuk, mi a baja, de az is lehet, hogy hosszú, bonyolult vizsgálatra van szükség. És hittel reménykedünk minden reménytelenség ellen, hogy talán megtaláljuk a mentő megoldást. Száz az egyhez - ez az arány, de nem fontos. Hátha ez az ember, ez a páciens lesz az a századik, aki tovább élhet... Ez a fontos...