Csillag a homlokán I-II. [antikvár]

Részlet: - Katka, fuss fiam frissen! - kiáltott a kis Kata anyja - hozz a boltból élesztőt, mindjárt bezárják! - Adjon pénzt - szuszmogta a kis Kata álmosan. A rőzsével teletömött kemence oly meleget árasztott, hogy míg szőke copfocskáit készítgette, a kuckóban lassan elbóbiskolt. - Gyorsan, gyorsan! - sürgette a mamka, a kemencétől a sublótig szaladt a pénzért, szinte forgott, oly kerek volt háziszőttes pendelyében, aminek elől nyitott hasítékán kitolakodott útban levő gyermeke. Melle duzzadtan terjengett vastag inge alatt, csak a nyaka volt furcsán vékony és a fejformája elnyúlt-keskeny. Fehér csipkefőkötője alatt hosszúkás kartonlapot hordott, ami elnyujtotta a fejét a tót asszonyok itteni divatja szerint. Neki is olyan csillogó fekete szeme volt, mint a kis Katának, csak kerek piros arca már megfonnyadt és sárga foltok éktelenítették.Kata becsúszott csizmáiga, magára kapta a fekete nagykendőt, aminek csücske utána csúszott a földön, mert még hétévesnek is igen kicsike volt. Az otromba kilincs nehezen engedett kis kezének, a kendő máris lecsúszott válláról és összerázkódott, mikor a tiszta, fagyos levegő megcsapta arcát.Vasárnap délelőtt volt és mintha a nap is tisztábban, ünnepibben ragyogott volna a világoskék égen, nagy sárga foltokat vetve a hóra. Este sok hó esett, vasárnap volt, a majorban is tiszta maradt. A kis Kata trillázva futott az útnak, az álmosság egyszerre kiszállt szeméből, sőt nagyon is eleven lett. Óvatosság hetykeséggel kendőzve úgy kerülte ki a szomszéd béresgyerekeket, mintha meg se látta volna, oda se hederített nekik. Pedig tegnap is verekedtek.