Csillag [antikvár]

I. Az elején nemet mondtam. Mindenki azt hiszi, hogy az „igen" a könnyű válasz. Hogy csak le kell csúszni a lejtőn, mint álmunkban. - Ugorj a medencébe! - Nem, nem akarok, félek! - Na, gyerünk, ugorj! Már majdnem le is értél! - Nem, nem, nem! - És nem is csúszik olyan jól. De már ugyanolyan kellemetlen volna visszafordulni is. A víz ott van, incselkedik velem, sőt rosszabb: magához parancsol. Görcsösen hátrafeszülök, nyugtalan lábam a csúszda szélén. - Gyerünk, ugorj, szépségem! Ugorj! — És akkor az ember behunyja a szemét, és beájul a vízbe. De nem mondott igent. Még zuhanás közben is nemet mondott. Mégis engedelmeskedett, mert a víz hívása túl erős volt. És ez fáj. Persze hogy fáj. Az elején nemet mondtam, mint tizenegy éve is, amikor a szüleim bejelentették, hogy elválnak, két komoly, ingó-bingó fej, összhangban beszélő szájak: összeharapott, festett ajkak, szemben az apai áll bosszús ráncával, közlik, hogy 11