Csillagnézők [antikvár]

A kiadói borító szélei enyhén sérültek. Előzéklapján névbejegyzés.
Autóstoppal utazni jó és izgalmas, ám a fiatal tanár és az egyetemista lány – a véletlen hozta őket itt az úton össze, még nem is ismerik egymást – hiába integet, egyetlen kocsi sem áll meg. Hamar rájönnek: azért nem, mert az autósok csak magános nőt vesznek föl, párt nem. Így ismerkednek össze, aztán üggyel-bajjal elérik az ősi kisvárost. Fölmennek az évszázados templom tornyába, hogy onnan gyönyörködjenek a város szűk utcáiban, benézzenek a kicsiny udvarokba – s mikor mennének tovább, meghökkenve veszik észre, hogy a sekrestyésné rájuk zárt az ajtót. Leszáll az éjszaka, s ők fogjai a toronynak. Fölöttük a csillagos ég, alattuk az alvó város, szívükben az ébredező szerelem. Álom és valóság, múlt és jelen, szomorúság és vidámság váltakozik fél-éber együttlétükben, szellemes párbeszédükben, s mire megvirrad, már egymás foglyai, nem a toronyé.