Csillagok a Tiszában [antikvár]

Részlet a könyvből: Szeptember vége - Jó reggelt! A posta! Jókedvűen, követelődzve, érces csengéssel tolakodott ez a pár szó az előszoba nyitott ajtaján keresztül az ebédlőbe s ott, mintha csak megfürdött volna az ablakon beözönlő májusi napsütésben, még derűsebbé, még vidámabbá hangolta a szobát. Lizi abbahagyta a törülgetést, egy pillanatig mozdulatlanul állott, hogy visszacsengjen a fülébe a bátor, férfias hang tárogató-zenéje, azután végigsimította hófehér kötőjét s ment ki az előszobába. - Ajánlott levél! - csengett elébe. - Alá kell irni? - kérdezte a lány s úgy összeakadt a szeme a postás tekintetével, hogy elpirult s zavarodottan sütötte le. Megzavarodott a postás is. Csak titkosan mert egy-egy pillantást vetni Lizire. Hol a fehér bóbita alatt kacérkodó szőke hajfürtjeire, hol arcának pajkos vonásaira, hol kötőjének könnyű csipkeszegélyére. Alig tudta, mit mondjon.