Csillagok az őserdő felett [antikvár]

Részlet a könyvből: A körülzárt kert. - Indulj Paradicsommadár! - szólt Braun Trudi és finom hosszú ujjai rásímultak a zongora billentyűire, hogy az előjáték utolsó akkordjait kísérje. Rotmár Ruth kilépett a díszterem színpadára. Könnyed fejhajtással üdvözölte a fejedelemasszonyt, aki a hercegkisasszonnyal a díszhely közepét foglalta el. Majd bájos mosollyal a fejedelemasszony oldalán ülő előkelő őszhajú házaspárt köszöntötte. A leányiskola díszterme zsúfolásig megtelt. Nemcsak évzáró ünnepély volt, hanem a fejedelemasszony kívánságára missziós ünnepély is, a missziók ügye előmozdítására. Kisleánya az iskola növendékei közé tartozott. Az ünnepély után az ő kötelessége lesz a missziók javára összeszedni a pénzadományokat. A kis hercegnő félénk volt. Fehér ruhájában, mint valami ijedt nyulacska ült a fejedelmi mama mellett. Halk, de csengő hangon szavalta Ruth a költemény első versszakait. A könyörülő szeretetről szolt, amely mindenét, kabátját, ruháját elajándékozta, míg végül a csillagokból fénylő ruha hullt alá, hogy betakarja.