Csipkerózsa [antikvár]

önéletrajz vagy vitairat? Vádbeszéd vagy apológia? Melyik műfaji meghatározás mellett voksoljunk Ignotus Pál e négy évtizede írt műve olvastán? A választást nemcsak a Csipkerózsa torzó volta nehezíti, hanem mindaz, ami keletkezése során a külvilág történéseiből fejezeteibe beszivárgott, s azonnali válaszra ingerelve el-eltérítette az írót eredeti szándékától. A Csipkerózsa 1947. január 23. és 1948. szeptember 16. között több mint száz folytatásban jelent meg a Zsolt Béla szerkesztette Haladás hasábjain. Egy olyan időszakban tehát, amikor a Magyarországon dúló hatalmi harc ugyan még nem dőlt el, de végkifejlete az Ignotus Pálétól eltérő politikai ideált körvonalazta, és amikor e harcban szemben álló felek újólag megmérették egymással a harmincas években oly sok ádáz és nemtelen vitát is kavart érveiket. Mielőtt azonban megvizsgálnánk, hogy ez utóbbi körülmény mennyiben befolyásolta a Csipkerózsa formálódását és sorsát, vegyük szemügyre a szándékot, amely Ignotus Pált újra és újra nekigyürkőztette e műve megírásának. Bizonyára nem tévedünk, ha az indítékot József Attilában és a tőle el nem választható Szép Szóban jelöljük meg. E kettős, meghatározó élmény felidézésének terve szinte a költő halála percétől munkált benne, amit maga a Csipkerózsa is megerősít: „Életem nagy művéből semmi sem lett, hacsak nem az volt életem ^gy müve, hogy József Attilával aznap délután összeesküdtem" — írja némi öngúnnyal elegy büszkeséggel a közösen alapított folyóirat születésére utalva. A József Attila-élmény jelentőségét.