Csobbanó idő [antikvár]

A hatalmas borítékból egy nyolc- vagy tízoldalas kérdőív került elő. A Mazsihisz kísérőlevele egy kicsit zavaros volt, de annyi kiderült belőle, hogy valami újabb kárpótlásra volna módjuk azoknak, akik még élnek és képesek emlékezni. A svájci bankok rájöttek ugyanis, hogy a második világháború alatt ott letétbe helyezett mérhetetlen német vagyon náci eredetű, úgy rabolták össze. A kárpótlási igénybejelentővel a zombori legendakör materializálódott. Felmenőim, a szép zsidó doktor, a felesége, aki még saját lányának (az édesanyámnak) írott leveleit is úgy írta alá, Ilona, nagynéném, akitől a nevemet kaptam, - ő irt Jász Elli néven a Bácsmegyei Naplóba, mind adathordozóvá váltak, ráadásul pontos határidővel, csak azért, hogy édesanyám kilencvenegy évesen valamivel nagyobb életjáradékot kaphasson. Ez neki a létminimummal együtt azt a jóleső tudatot is biztosíthatta, hogy fiának nemcsak anyagi, hanem írói segítséget is nyújthatott. Mert annak a száz esztendőnek a kilenc tizedét, amely a nagyszüleim házasságkötésétől, tehát 1900-tól kezdve telt el, ő nemcsak szemtanúként élte át.