Csodaszép kísértet [antikvár]

Az elsd találmány Kiszakadtam. Elhagytam a családot. Azért is mondom el az elején, hogy ne a végére hagyjam az izgalmakat. Sokáig fogalmam sem volt arról, hogy kicsit (apai ágon) cigány is vagyok. Soha nem bántottak, csak az iskolában adták tudtomra. Levente is csak akkoi említette, ha bátornak akart látszani, de ez ritkán fordult elő. Levente nem igazán a testvérem, de róla még ejtek szót. Mielőtt elértem a hat évet, azt hittem, apám és anyám végleg nekem van fenntartva. Ennek már több éve. Apámról csak annyit, hogy néha valóban olyan szavakat használt, amit sem anyám, sem én nem értettünk Olyankor, ha unta már a hegedűjét, vagy ha alkalmanként be volt rúgva. Ez anyu kifogása volt, mert én akkor még azt sem tudtam, ki a részeges disznó? Állítólag az is apám volt. Ezért is váltak el, meg a Henrik bácsi miatt, aki odáig volt anyu izmos, hosszú combjáért, ami a sportolástól volt neki. Válogatott combjai voltak. Már akkor is sokat járt velük külföldre, meg edzőtáborba. Szinte csoda, hogy egyedül fel tudtam cseperedni. Henrik bácsi már akkor híres orvos volt, és azóta csak fejlődött. Ettől függetlenül nincs jó véleményem róla. Egyáltalán nincs olyan képe, hogy az apám lehessen. Nem szeretem az olyan apát, akinek percenként változik az arca. Megnyúlik, szétfolyik és úgy forgatja a szemét, hogy senki sem tudja, mire gondol. Tudom, hogy minden felnőtt szeret bújócskázni, de neki olyan hamis képe volt, hogy az embernek fájt, ha ránézett, isten bizony. Úgy voltam vele, jobb ha egy gyereknek a lehető legkevesebb apja van. Ezért nem rajongtam volna, ha ki akar sajátítani, noha kísérletet sem tett rá. Az igazi apám biztos belevaló férfi volt. Ahogy emlékszem, magas, csillogó fekete hajú. Ha mondott valamit, mindig átölelt. Régen anyu sem számított úriasszonynak, mert azok nem nevezik fatökúnek a féijüket, ahogy ő legyintett az apura. Mostanában má^ itt Henrik bácsi mellett, valahányszor levegőt vett, mindig sóhajtás lett belőle. Olyan, mintha nem lenne az élethez szokva. Anyut nagyon szerettem Ha végre hazajött egy túráról, minden alkalommal meg is mondtam neki. Azt is, hogy róla álmodom, ha nincs velem, de ez sem segített, mert újra elutazott. A Henrik bácsi hatalmas házában csak rosszabbodott a helyzetem A lakás dombol-