Csontbrigád [antikvár]

Fedlapjai enyhén kopottasak, lapélein apró, halvány folt.
Henry Fécamp azért, hogy barátja és közös szerelmük útjából félreáljon, magára vállal egy gyilkosságot egy idegenlégiós haláltáborban. A haláltábor életének megelevenítése Rejtő döbbenetes vinionális erejét mutatja: a 30-as évek közepe táján írt regényében kísérteties realitással idézi fel a későbbi náci haláltáborok atmoszféráját. A haláltábor kényszermunkát végző áldozatai már annyira elszemélytelenedtek, hogy egymást is csak az egykori külvilágból még náluk levő használati tárgyak alapján nevezik és ismerik fel. Fécamp az élőhalottak között fedezi fel, hogy az életért minden kínt érdemes elviselni és a Csontbrigád-ot az Ajtón, Amely Nem Vezet Sehova - elvezeti a megtalált igazsághoz és az élethez... "... - Az ilyen forró napon elfárad az ember. - És nagyon izzad. Az így van. - Bitosan, mert a meleg ötven fok legalább. - Árnyékban. - A napon még több. - Hatvanöt-hetven fok. - Nem is szólva a porról. Mert nagy a por, kérem. - Bemegy a nyak mögé. - Teljesen. - És viszket. - Bizony. ..."