Csütörtök [antikvár]

1935-ös kiadás reprintje!
– ​Őrnagy úr egy gyilkost véd?! – Beszéljen csöndesebben! Hogy ott künt mi történt, azt majd megállapítja a vizsgálat. A magam részéről azon sem csodálkoznék, ha az ön szemében, mi, Kárpáton túliak, mindannyian gyilkosok volnánk. – Föltevésein nem vitatkozom, őrnagy úr! Lesz szives megmondani, hogy miért rendelte el ellenem a házkutatást? Az őrnagy megnyalja bíborpiros száját. – A fegyelmi eljárást megelőzőleg nem tartozom erről számot adni. Az, akit olyan hosszú és meleg barátság fűzött a román állam egy veszedelmes ellenségéhez, még ha egy felsőházi tag unokaöccse is, szerényebben kéne, hogy viselkedjen. Ezt jegyezze meg! Ha a házkutatás nem is mutatott fel eredményt, a csendőrtestület, maga a román állam elvárja öntől… – Köszönöm, nincs szükségem figyelmeztetésre! Vállpántjához nyúl. Lerántja őket, de az ördögi mozdulat helyett az olajos arcba nem vág csak szavakat. – Őrnagy úr! Mióta önök itt vannak, egyetlen céljuk az volt, hogy minden talpalatnyi helyet betöltsenek és elfoglaljanak. Helyéből mindenkit kitúrnak! Learatták a föld gyümölcsét! Kiütötték szánkból a kenyeret! Felfaltak mindent és most a morzsáknál tartanak. Eltűrtük. De amikor a morzsák is elfogytak, akkor… akkor találkozni fognak velünk, őrnagy úr! Velünk!! Az erdélyi románokkal!…