Csukott szemmel [antikvár]

Miért íródott ez a könyv? Sokan, akik mindent tudni akarnak, kérdezték már tőlem, hogy hol keressem regényeim tárgyát. Keresni nem kerestem őket... Hanem szinte belevágódnak az öreg párizsi pap elméjébe és szívébe. Már félek tőlük, mert oly hamar válnak szenvedéssé... annyira reám kényszerítik magukat... és oly erővel törnek újra napvilágra. Ők az én gyermekeim... drága gyermekeim. Közülök talán nem egy túlél engemet? Olyan mint de Cressy Roseline, különböző néven százszor is megjelent irodámban. Hány százszor tettem fel ugyanazokat a kérdéseket... és kaptam reájuk ugyanazokat a válaszokat... Hányszor hallottam a kétségbeesés elnémulását... és láttam ugyanazokat a könnybelábadt szemeket. Mint ahogy a vízbefulók elmerülés előtt újra feltűnnek a víz színén, úgy jönnek vissza többször is, mohó éhséggel lesve: találtam-e végre számukra valamit?... Előbb még frissek és választékosak, majd fáradtak és csüggedtek... végül pedig erejük fogytán, belefáradva a küzdelembe, megértek a testi-lelki összeomlásra. Ismertem olyanokat, akik 48 órán át nem ettek egyetlen falatot sem.