Csúnya férfi [antikvár]

Részlet: Tavasz első napja volt, tavasz legelső napja. Egy férfi sétált el mellettem, nárcisz volt a gomblyukába tűzve és valami népszerű dalt dúdolt. Igy, első látásra villanyszerelőnek néztem. Olvasóim bizonyára ismerik ezt a játékot. Mikor az ember utcán, vendéglőben, vonaton megpróbálja kitalálni, hogy mi lehet a vele szemben ülő embernek a foglalkozása. Mondom, ezt villanyszerelőnek néztem. A West Endből jön. Viszatérőben van cégéhez, a Bond Streetre. Mindez persze csak feltevés volt, de egy valamiben biztos voltam. Itt, a parkban nem volt neki semmi keresni valója. Autóbuszon kellett volna ülnie, vagy földalattin, hogy minél előbb visszaérjen az üzletbe, takarékoskodnia kellett volna a cég drága idejével és, esetleg, már úton lenni egy másik megbízás felé. Ehelyett - mondom: tavasz legelső napja volt - itt sétált a parkban és én irigyeltem őt. Irigyeltem a nárciszt a kabátján. Irigyeltem a dalt is, amelyet dúdolt és amely valami névtelen sóvárgást keltett életre a szívemben.