Csütörtöki kimenő [antikvár]

ELÖLJÁRÓ ÉS MENTSÉGÜL MONDOTT BESZÉD Minden mű elé utólag kell megírni a bevezetőt. Amikor a kötetet már összeállítottuk, elrendeztük, némiképpen kicsinosítottuk -hiszen nem korai, nyers formában adjuk közre, a hírlapi terjedelmet és stílust tökéletesesíteni kell, ugyanis a kötetbe foglalt írások egymás mellett a szerző rejtett erényeit és hibáit felerősítik, a dolgok egymásra hangosan és szégyentelenül árulkodni fognak. Éppen azért végleg eldöntöttük, hogy lesz, ami lesz, átadjuk a kiadónak, lektornak, nyomdásznak, boltosnak és fogyasztónak. Ám lássák, mit tesznek véle. Az itt egybefíízött írások, több mint százötven alkalmi dolgozat (cikk, szisszenet, reagálás, karcolat, tárca, kroki, vázlat, jelzés), az utóbbi évtizedben jelent meg a marosvásárhelyi Népújság, a kolozsvári Krónika és a nagyváradi székhelyit Erdélyi Riport mindent elviselő hasábjain. A címválasztás sem volt a véletlen műve - „s így minden determinált" -, ugyanis 2001. januárjában a már említett vásárhelyi napilap főszerkesztője és helyettese együtteseti tettek javaslatot a szerzőnek, hogy addigi rapszodikus cikkezhetnékét némiképpen szorítsa kordába, rendszerezze és zabolázza időhöz, azaz felajánlottak neki egy hetente megéledő rovatot a Népújságon belül. Választásunk a csütörtökre esett, amit mindjárt a következő írásban meg is indokolunk. Akkor és ott S. M. nem jósolt magának nagy jövőt, de a tárcaírás annyira beleivódott életritmusába, hogy azóta sem sikerült rábeszélni őt az ellenkezőjére, vagyis a szilenciumra. Mi több, a közvetett és közvetlen (olvasói) válaszok, reagálások, ellenvélemények és előforduló kézszorítások még csak tetézték a sajtó útján elkövetett vétséget. írásaink - szándékuk szerint - afféle érzékeny és ironikus leképzései a napi történéseknek, ezért is jelentek meg napi vagy hetilapban, s nem érthetők meg maradéktalanul a romániai, a magyarországi, az európai események, trendek, törekvések és botrányok (az 1990-nel kezdődött korszak) ismerete nélkül. Korjelző írások. A