Csütörtökön a parkban [antikvár]

- Nem kéne ennyit innod. - George suttogása szinte sistergett a nyáresti kánikulában, ahogy hazafelé gyalogoltak a kihalt járdán. - Nem ittam többet három pohárnál - tiltakozott Jeanie. - Nem vagyok részeg. Kinyitotta az ajtót, és egyenesen a konyhába ment. Meleg volt, még este fél tizenegykor is nagyon meleg. Az asztalra hajította a kulcsát meg a táskáját, majd a kétszárnyú teraszajtóhoz lépett, és kitárta. - Átkozottul zavarba ejtő, hogy olyan harsány leszel - folytatta George, mintha a felesége meg se szólalt volna. - Szerinted érdekelnek bárkit is a vitaminkísérletek? Ha nem lettél volna annyira részeg, észrevetted volna, hogy a pasas halálra unja magát. Jeanie a férjére pillantott, fájt a hangjából áradó gonoszság. Ma egész este, rá egyáltalán nem jellemző módon, harapós volt, már azelőtt is, mielőtt elindultak Mariához és Tonyhoz. Aztán éppen csak megitták a kávét, amikor fölugrott, és közölte, hogy menniük kell. Valami gyönge kifogással hozakodott elő egy kora reggeli tárgyalásról, bár Jeanie tudta, hogy nem lesz semmiféle tárgyalás. - Nem voltam részeg, George. Még spicces sem vagyok. Ö tett fel egyfolytában kérdéseket - felelte csöndesen.