Dal a tűzpiros virágról [antikvár]

Részlet a könyvből:A délutáni nap látogatóban volt az erdős domboldalon. A távolabbi fáknak kezet nyújtott a lombok között és reájuk mosolygott, a közelebbieket meleg ölébe zárta. Az egész lejtő örömtől ujjongott. A langyos szellő déli országokról mesélt regét. Hogy ott a fák mily csodálatosan magasak ; hogy milyen sűrű az erdő; milyen meleg a föld; fényesek a falevelek és barnák az emberek, mint az árnyék, s tűz van a szemük sugarában. Az egész erdő feszülten figyelt...