Daloló holnapok [antikvár]

1941 december 15-én ölték meg.Szinte lehetetlen most úgy beszélni róla, mint arról az alacsony, finom arcvonású emberről, akit ismertünk, különös érvelési módjával, amint pipáját tartotta s azzal az arcjátékkal, amelyet nem törölhet ki semmi emlékezetünkből. Ahogy felhúzta szemöldökét, a fejét csóválta, annyira mutatta: komolyan vesz minket, hogy jól érezhettük: csak gúnyolódik (Nagyon fontos! nagyon fontos! - mondta egy semmiségre, amivel zaklatták) ... és az a nevetés! Annak, aki nem hallotta Gabriel Péri nevetését, vajon mit is mondhatnék? S túlzott udvariassága, amely védekezés volt az emberekkel szemben...Igen, szinte lehetetlen így beszélni szabados öltözködéséről, a személyére fordított túlzott gondról. Mert minden szót, amit róla mondunk, már nem egy emberről mondjuk, hanem egy mártírról, hősről, szimbólumról. Minden szentségtörésnek tűnik.