Daniele Cortis I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből:Szél, eső, fecsegésA billiárdgolyók kétszer, erősen összeütődtek.- Kop, kop! - szólt gróf Perlotti, megfigyelve a golyók gurulását, miközben jobb kezében a krétát, baljában a dákót tartotta.- Uram-teremtőm! - kiáltott fel a szenátor, - Így nem megy. Miféle dákói vannak, Tarquinia grófné?Nem lehet velük játszani.- Hagyja abba! - mondta halkan a grófné, a ki hölgyek társaságában ült ott.- Drága vőm uram, - szólalt meg fenhangon, kitárva karjait, - eleget sürgetem, hogy küldjenek másokat!Perlotti grófné felé fordult, a ki az üvegajtón át kinézve a szabadba, hallgatagon mosolygott.- Nagyszerű! - dörmögött a szenátor. - Huszadszor mondja ugyanezt. Talán azt akara, hogy én csináljam neki a dákókat?- Milyen idő! - jegyezte meg tapintatosan a hölgy.- Félelmetes!