Debreceni Napló Erdélyről [antikvár]

Miért késik a nemzeti igazságtétel? Előszó a második kiadáshoz Minden könj^nek megvan a maga sorsa. Ennek is. Csak hát ebben az esetben sok és sokfajta sors fonódik egybe. Húsz évvel ezelőtt magyarok ezrei menekültek romániai szülőföldjükről Magyarországra. Kényszer és remény hajtotta őket. A román kommunista önkényuralom akkoriban döntött a nagynemzeti beolvasztás végső megoldásáról - városiasítás és területrendezés ürügyén. Nyolcszáz falu lerombolásába és elköltöztetésébe sietve bele is vágtak. Erdélyi településeket vetettek oda áldozatnak, magyar őslakossággal. Főleg ezek a földönfutóvá tett családok szöktek át aztán árkon-bokron, vagyis a zöldhatáron. Reménykedtek, hogy a határ innenső oldalán anyaországra találnak. Nyugtalan és bizonytalan viszonyokkal kellett azonban itt is szembesülniük. A kommunista birodalom végelgyengülése Magyarországon különösen kiélezte a gazdasági és a hatalmi feszültségeket. Az általános válság napról napra mélyült. Erdély és Magyarország kapuja évszázadok óta Debrecenből és Debrecenbe nyílik. Most, 1988-ban is a partiumi cívisvárosban gyülekeztek az erdélyi menekültek. Nem kevés korábbi kitelepített, áttelepült, szökevény magyar taposta előttük az utat. Köztük a mi családunk. Édesapámat az 1947-es békeszerződés után politikai okból utasították ki Romániából. Legközelebb családi temetésre engedték át a határon, három napra. Erről egy nagjrváradi képeslapon így tudósított: „Kedves Fiam! Névnapodon sok szeretettel gondolunk rád édesanyáddal. Most voltunk a temetőben, megkoszorúztuk nagyapád sírját, ilyen összevisszaságban vagyunk hármunk közös névnapján Maradnék, de 30-án indulnunk kell haza. Itt is haza, ott is haza, én már mintha mindig két haza között volnék. Várad, 1956. augusztus 28." „Két haza között?" A magyarság ezt régóta történelmi helyzetmeghatározásnak és hívószónak tekintheti. Ért is belőle. Akik személyesen megélték ezt az állapotot, azok ismeretlenül is sorsközösséget alkotnak. Engem is ez a természetes kötődés indított érdeklődésre és cselekvésre 1988-ban Debrecenben. Lépésről lépésre ! l - I