Debreceni zendülők [antikvár]

OLÁH GÁBOR 1881. jan. 17—1942. jún. 23. Első mondatként valljon maga Oláh Gábor siralmas gyermekkoráról, rettegett apjáról, imádott anyjáról, nyomasztó életkörnyezetéről: „Debrecen pusztáiról jöttem - az elepi és ondódi tanyákról, a Macs-puszta széléről, a Hortobágy keleti száraztengeréről. Őseimet nem ismertem, még nagyapámat, nagyanyámat sem láttam soha. Apám árva parasztgyerek volt, ostoros fiú cívis nagygazdáknál, lovak közt nőtt fel, lovagnak nőtt fel, a természetes józanság és a szenvedélyes káromkodások lovagjának. Anyám szelíd kis cselédleány volt, a világi hatalmak irtózatos tisztelője; s minden kis darab nyomtatott papír elolvasója, minden elolvasott vers könyv nélkül tudója. Apám fél évig járt iskolába, anyám egy évig. Tehát: rabszolgák voltak mind a ketten, a Ferenc József osztrák császár magyar paraszt rabszolgái. Apámat akkor vihették a harci vágóhídra, amikor akarták, s i866-ban végigdobolta a porosz-osztrák háborút, ő is futott Königgrátz alul. Anyámnak azok a dölyfös parasztkirályok dobtak kenyeret, akiknek beláthatatlan tanyaföldje körülövezte Debrecent. Később önállók lettek; apám bérkocsis, anyám kenyérsütő ^ s ekkor születtem én .,. Vádolom az Államot és Társadalmat, hogy megölt gyermekségemnek ő volt a Heródese, csak ő! Eleinte azt