Dekroá Viktor csodálatos élete [antikvár]

Részlet a könyvből: LEVÉL Mélyen tisztelt Barátom-Uram. Ha egy kicsit is visszaemlékezik az otthoni dolgokra: a dunapartra, a szűcs sorra és azokra a kedves, feledhetetlen órákra, amik csupa napsütésben peregtek el a szeremlei sziget ezüstös zátonyain, akkor én rám se lesz nehéz visszaemlékeznie. Dekroá Viktor vagyok, annak a szépszál Dekroának a fia, aki a francia telepitvényesek torontáli tuskulánumából szürenkedett fel Bácskába, az ön (és az én) kedves szülővárosába, a szűcssorra. A nevünk elég ismerős odahaza és az a harminc év, ami közénk ékelődött, nem törölhette el nyom nélkül az én - egyébként teljesen jelentéktelen - személyemhez tartozó történéseket sem. Ezen az elnyargalt harminc esztendőn nézek visszafelé ma, amikor egy sápadt lángú lámpa ernyője alatt ezeket a sorokat irom. Ülök egy öreg, liliomokkal ékesített karosszékben és megrándul fa kezem, mintha egyetlen szorítással akarná összefogni a multat.