Dél ékköve [antikvár]

1 Sydney, 2004 Szeptember 17-én, egy pénteki napon, délelőtt 11 óra 20 perckor az életem örökre megváltozott. Egy mosmani ház hálószobájában álltam, épp a hatalmas ágyat bámultam, és próbáltam eldönteni, semleges színekbe öltöztessem-e, vagy inkább halmozzam el ezüstös-gyöngyös szatén ágyneművel és párnákkal, mikor is megcsörrent a mobilom, és összerezzentem. Nagy volt a kísértés, hogy ne vegyem fel, ám vetettem egy pillantást a telefonszámra, amely elárulta, hogy Tony hív az ingatlanirodából. - Amanda? - Szinte alig kapott levegőt. - Vissza tudnál jönni az irodába? Beszélnem kell veled, most. Vannak emberek, akik azt mondják, mikor valami borzalmas dolog történt velük, volt valami rossz előérzetük a dologgal kapcsolatban: egy émelyítő érzés a gyomrukban, egy gombóc a torkukban, melyet nem tudtak lenyelni, valami sejtelmes, bizsergető érzés, mely végigfutott a nyakukon. Én semmi ilyesmit nem éreztem. A lágy tavaszi szellőtől és a csodás ház sydney-i kikötőre néző panorámájától majd kicsattantam jókedvemben. Az előkelő ingatlanok stílusának megtervezése nem éppen az a munka volt, amelynél ki akartam kötni, miután a múlt évben mesterdiplomát szereztem építészetből, de a munkanélküliségnél mégis jobb volt. - Persze - feleltem. - A Dennison-ingatlanban vagyok. A szállítók már elmentek, úgyhogy bezárok, és tizenöt perc múlva ott leszek. Mikor bemásztam a Holdén Barinába, melyen Nagyival osztoztunk, éreztem, hogy a parfümje illata, a Youth Dew belengi a levegőt. Ujabb réteget kentem fel a Russian Red rúzsomból, és elmosolyodtam, mikor arra gondoltam, Nagyi hogy kérlel mindig, vegyek vissza 7