Délen és éjszakon I. (töredék) [antikvár]

Részlet a könyvből: Ide lent Brindisi felé már lassankint elgyengül a bóra: gyerek lesz belőle, nem bántja többé, csak úgy czirógatja a tengert, eljátszik vele csendesen . . . Tenger? Nem is tenger ez, valami óriási nagy bársony-szőnyeg: szinte fáj az ember lelkének, mikor a hajó eleje felszaggatja nevető kék szövetét. De mikor olyan jó ennek a boldog Adriának az ő régi pogány Neptun istene: e hajó után a nereidák, locsogó vizi asszonyok, menten összevarrják a szakadozott, kék bársonyt: a szafirkék tépett hullámok megnyugosznak s minden elsimul a boldog vizeken.