Déli posta [antikvár]

Kiadói borító szakadozott.
"Elnehezülő szívvel forgatom ezeket a kéziratlapokat, Kellér Andor utolsó könyvét - a ki nem hűlt szavak még őrzik a hangját, az igékből elő-elővillan a szeme, az óvatosan válogatott jelzőkből megcsap okos igényessége..." - Így kezdi bevezető sorait a régi barát, Illés Endre, aki egyben maga is modellje a kötetben szereplő egyik portrénak. S miközben kutatja Kellér Andor írásművészetének, arcképfestő tehetségének titkát - új portrét fest meg: a festő portréját, aki egyéni szemléletmódjának rejtett varázsával oly sok alakot idézett elénk e kötet lapjain. - "Mindig - vagy mondjuk szűkkeblűen: majdnem mindig beletalált a legbelső körbe. A bűvész szerény mosolyával mutatta fel a lényeget..." - "Egy-egy portréját rögtön kétszer érdemes elolvasni. Először azért, amit az író ad, és adni akar. Másodszor - amit az író titkaiból elleshetünk, ezért." - "Milyen tanulságos és izgalmas, hogy Kellér Andor hányféleképpen tudja megközelíteni témáját. Milyen titkokat és álarcokat tép le modelljeiről - tép? dehogy is! a modell végül megbékélten, készségesen saját maga veszi le minden álarcát." Vissza TARTALOM