Demeter megtérése [antikvár]

Részlet: Alkonyodott. A fűrésztelep kapujában megint belefeküdtek a lovak a hámba és rettentő erőlködéssel kirángatták a tengelyig sárbamerült szekereket. Közbe veszettül szitkozódtak a fuvarosok és addig csapkodtak ostorukkal, míg üggyel-bajjal felértek a rönktérre. Fenn, a mélyre vájt erdei uton, szálfákkal és sudár fenyőtörzsekkel, hosszú sorban jött a többi szekér. lassan rakodni kezdtek. Lihegve, remegő ínnal túrták a meghajszolt, csapzottszőrű párák a tavaszi esőtől puhára ázott talajt és ahogy a láncok csörrenve megoldódtak, valamennyi szálfa hatalmas robajjal a földre zuhant. Lenn a völgyben dübörgő visszhangja kelt a rönktéren folyó lázas munkának. Gregor, az öregebb fuvaros, pillátlan szemével az alkonyuló eget nézte. - Késő lett! - mondta kurtán. Apróra zsugorodott feje meg-megreszketett hosszú, sovány nyakán. Magas termetű volt, hajlott vállú és szomorú görbe lábakat vonszolt rongyos bocskoraiban. - Már jön, hogy a ragya verje meg! Nézd csak a nyavalyást! - morogta halkan és az ostornyéllel a telep irodájából kilépő intéző felé bökött...