Dermesztő katlan [antikvár]

Részlet a műből: "A hó borította tisztás fölött egy tüzes, fehér jelzőrakéta miniatűr napként ívelt az égre, - Válaszoljon neki von Dodenburg mielőtt az az idióta kilő még egy rakétát! - hadarta a Keselyű, monoklijáig bebugyolálva a prémgallérba, amit a legutóbbi orosz faluban zsákmányolt, amin a Wotan keresztülhaladt. Lovaglópálcájával a csizmája szárára vágott. - Nem tudja az őrült, hogy a kibaszott Ruszkik itt lihegnek a sarkunkban! - Igenis! - vakkantotta a helyettese, és abban a reményben, hogy a fagyos orosz hidegtől nem fagyott meg automata pisztolya kenőanyaga, leadott egy sorozatot a ködös égre. A behavazott fák közül egy rongyos, orosz, női vattakabátba burkolódzott, de német katonai sisakot viselő, sovány alak lépett ki és intett nekik. - A mieink - sóhajtott Schulze őrmester megkönnyebbülve, majd álszenten az égre nézett: - Mégis kell lennie ott fent egy rohadt őrangyalnak, aki védi a Führer SS-ét. Az északi fronton a demoralizált német hadosztályok szétvert maradványai már hatodik napja vonultak vissza erre a pontra, amely legalább egy tucat osztagparancsnok térképén csak nagy„E"-ként szerepelt."E" mint Erika, ami annak az egyetlen helynek a kódneve, ahol a legyőzött csapatok átcsúszhatnak a széttördelt frontvonalon és kiszökhetnek a halálos szovjet harapófogóból."