Derű [antikvár]

Részlet: "Mesét mondok egy szép kis lányról, kinek két udvarlója volt. Nem félek, hogy baj lesz belőle, ha véletlenül hetet szednek majd kettő helyett. Kettőt elhinni is csak olyan nehéz, mint hetet. Asszonyoknak persze egészen más. Egy csinos asszonynak egyebet se kell csinálnia, mint azt, hogy kicsit vörösre fesse a haját. Könnyen megy az. Mire a foga és a szeme utána pusztul, mindegy, a hajra sem lesz akkor már szüksége. Csavarintson a homlokára, de éppen a közepére, egy furcsa kis kérdőjelet huncutkából. Mondja ki olykor hangosan is azt, amit gondol néha. S ezzel kész a fess asszony, ez az ujfajta sport, melynek utján kivész a fű s a por a temérdek sárga cipő nyomán. De egy szegény kis lánynak mennyi kell sétálni, táncolni (sokszor inkább ülni), pirulni, sóhajtani, mennyi képtelen figurát szurkálni napernyője hegyével a porba, (mondják, hogy ez is arrul jó), milyen keveset szabad ennie s aludnia, s milyen sokszor kell elmondani, hogy ő nem akar férjhez menni soha sem, - mig végre egy sárga lábu lepke hálóba akad s neki mondja el azt a sok banális dolgot, melyet az asszonynak szánt."